Tudom, általában Garfielddal értek egyet, és utálom a hétfőt. Most viszont tényleg vártam, hogy vége legyen a hétvégének. ...mert hétvégén itt se gyógyszertár, se doki...

No, végülis ma reggel azzal kezdtem a napot, hogy időpontot kértem a dokihoz. Fél 12-re mentem. Be voltam rezelve totálisan az epekő-gyanú miatt.

A dokinéni megvizsgált, megnyomkodta a hasim, és már jött is a diagnózis: gyomor és bélgyulladás. Túl sok gyomorsav. A lapockámnál pedig reumatikus fájdalom.

Semmi szuri, semmi beutaló ultrahangra... Viszont 3 féle bogyesz, és kőkemény diéta!:( Igen, kőkemény. Szerintem éhen fogok pusztulni! Főtt krumpli, főtt rizs, esetleg tejcsike. Csak ennyi! Se fűszer, se zsíros (nincs zizgő-hájacskás oldalas), se édes, se savanyú. Ez büntetés!

A fájdalomcsillapító olyan erős, hogy délután be akartam dülni a gép alá, olyan álmos voltam! A lapockám nem is fájt, viszont a fejem szét akart durranni!
A többi bogyesz hatásáról még nem tudok mit írni. A gyomrom fáj, ég a belem...

...és hogy ne nyugodjak meg, még itt van a kocsma is. Ma áthívtak, hogy beszélni szeretnének velem. A B-t kipróbálták, de az a baj, hogy B nem tud lenni minden nap. Én meg nem akarok lenni! Igazából egy nap se! ...és főleg a szabimat nem akarom arra pazarolni, hogy itt dolgozhassak! A boltot bezárják, viszont a kocsmának nyitva kell lenni!
...és ha mégis hajlanék arra, hogy elvállaljam, a búcsút abba a rohadt bűzös csehóba kocsmába kellene töltenem.
Pénz szempontjából jó lenne, de ez túl hosszú. No meg B be tudna ugrani, de én meg nem akarok vele váltani!:(
Ha nem jutok dűlőre, nem mennek a főnökék nyaralni... Háááát, akkor nem tudom mi lesz!
Csak azt tudom, hogy minden porcikám tiltakozik ellene!