Vasárnap vásár lesz. Eddig minden simán ment, van hely a kocsiban(apósom nem szervezte be a cimboráit), Sugit felügyelnék dédiék, pénzecskét is utalnak a számlámra(ezt nemrég tudtam meg)... ...és erre a vásárra már 7(!!!) éve készülök! Tele voltam tervekkel, hogy miket kellene venni, álmodoztam ezerrel, és totálisan beleéltem magam!
Pocakos voltam utoljára, amikor ebbe a vásárba elmentünk. Aztóa nem. Sugi pici volt, utána suliba jártam... Most meg állandóan vasárnapra tettek be dolgozni, azért nem ment a dolog...

DE most jön a de... A fönökasszonyomék kitalálták, hogy legyek szombat déltől vasárnap estig "szolgálatban"! ...mert jönnek haza a gyerekek, meg meggyet kell elrakni, meg...

Mondtam, hogy van egy kis bibi... A főnökasszony arca kissé elkomorult, hogy hát na jól van, majd megbeszélik otthon, hogy akkor mi legyen!

Sejtem mi lesz... Vagy a főnökúr kénytelen lesz beállni, vagy én mondok le a vásárról, vagy a helyemre pályázó leányzót behívják a helyemre!

Nos, ez a rohadt nagy dilemma!

Ajjaj, az a kiscsaj (az a helyemre pályázó)... Nem akarok róla semmi rosszat írni, mert nem ismerem, csak látásból. De a föld felett lebeg fél méterrel, köszönni nem tud, és olyan hanglejtéssel beszél, mint egy cicamica. Váááááááán csííííííípsz??? ÁÁÁÁÁÁÁ, csááááák ííííííílyeeeeen????
Blaaaaa...