Legalábbis úgy éreztem... Hideg is volt, mert az ajtót általában nyitva tartottam. Tudom, rossz kocsmáros vagyok. Abszolút nem bírom a füstöt... Inkább úgy döntöttem, megfagyok. A délelőtti agyfárasztás után délután dög unalom volt. Elkapott egy csini kis epegörcs, azt hittem, megpusztulok! ...és este 6-tól legalább 5 óra eltelt, mire fél nyolc lett, és váltottunk!:P
Sugica tegnap így mamánál tanyázott egész nap. Várta a keresztanyuja anyuját és apuját!:)) Így még Rebi barátnőjéhez se ment át... (meg azért se, mert büntiben volt a drága a hisztizése miatt)
Amikor megérkeztek a vendégek, kicsit átmentem: éppen nem volt senki! A kiscicák kiszöktek. Hármat elkaptam, az Aranyka bebújt a kocsi alá. Viszont Hógolyó nem volt sehol. Az egész család a Hógolyót kereste! Suginak potyogtak a könnyei, és sírva kiabált a cicának...
Persze nem maradhattam sokáig, pedig nagyon bántott, hogy pont a Hógolyó veszett el: ő a kedvenc cica! Hiába vannak öten a ciculik, akkor is ő a legkedvesebb... Vissza kellett mennem a helyemre... De amikor mégis hazaszaladtam, hogy bevegyek egy gyógyszert, megláttam, hogy egy pici fehér valami szalad a járdán. Gyorsan áttrappoltam: a Hógolyó volt az! Szegénykém keservesen nyávogott, és nagyon kétségbe volt esve. Felvettem, megcirókáltam: egyből dorombolt. Felmászott az arcomig, és "megnózizott". ...ez olyan cicapuszi féle... Édes kis szőrgombóc!
Sugi nagyon örült neki, amikor bevittem: akkormár örömében potyogtak a könnyei! Szerintem egész délután a Hógolyóval játszott!
Utolsó kommentek