Reggel a telefon csipogása előtt 10 perccel felébredtem. Kicsit fájt a fejem, de nem nagyon törődtem vele. Gyorsan elkészültem, és trapp át mamához meginni a szokásos reggeli kávémat.
Úgy terveztem, hogy kirohanok a piacra egy karfiolért, de mamánál eszembe jutott, hogy a bocitejért is el kellene szaladni, mert ma Tibi nem lesz itthon!
Így a piac elmaradt, de még a reggeli kajavásárlás is.
Bent a hivatalban várt rám a tegnapi nagy kupac papír! Szépen neki is láttam, de 10 óra felé elkapott a fejfájás - úgy istenigazából - és a szédülés, stb. Ölni tudtam volna egy falat kajáért, de végül nem mentem sehova. Pedig csak át kellett volna rohannom a szemben lévő boltba!:P
Délben végeztünk, tekerés haza. Útközben megcsörgetett a párocskám, hogy ő pizzát enne vacsira. Nem lelkesedtem az ötletért, de szépen visszatekertem az ABC-be
Nem volt ma kilóméterhiányom!:P
...és a nap "fénypontja": megállított a főnökasszonyom. Kicsit kifaggatott, és óvatosan megkérdezte, hogy holnap dolgoznék-e... Igent mondtam! Jól fog jönni egy kis zsebpénzecske!:)
Bár megfogadtam, hogy a "kecskekaját" mellőzni fogom, most mégis a karfiolom rotyog a fazékban! Lesz egy kis leveske, és egy kis spéci tojásban sütött karfiol. (Semmi extra, olyan mint a rántottkarfiol, csak liszt és morzsa nélkül!)
Utolsó kommentek